„A tánc gyakorlása a legmélyebb emlékezési forma, mert az embert a maga teljességében követeli meg. A tánc (eszköz az) önmegvalósítás(hoz). Az ember – nem utolsó sorban – a legtisztább örömeit és boldogságát fejezi ki a táncban. Ez adja a fényt és a lendületet ünnepeihez, élete jeles napjaihoz.„
(Bernhard Wosien)

A körtáncmozgalom ősi hagyományokhoz nyúlik vissza, abba az időbe, amikor az emberek életének szerves része volt a tánc, táncoltak olyan fontos események kapcsán, mint a születés, halál vagy szerencsés vadászat. Tánccal köszöntötték a napfelkeltét és kértek esőt.

A szakrális körtánc jellegében különbözik az átlagos körtáncoktól, abban a spirituális szándékban, mely mögötte áll. Ilyenkor a tánc a dinamikus meditáció szerepét tölti be, s ezáltal szent teret teremt. A szakrális tánc során befelé irányul a figyelem, a mozdulatok nem töltenek be esztétikai funkciót, és ahogy az archaikus időkben sem, így most sem közönségnek, hanem maguknak a táncolóknak szólnak. A körtánc egy ősi, tiszta, szavakon túli és éppen ezért nagyon erős kapocs az emberek között. 

A Mantratánc egy aktív (mozgás)meditáció, miközben túllépünk a gondolatainkon, az elménken. A mantrák rövid, tömör, mágikus „varázsigék”, melyek rezgést, energiát közvetítenek. Ezek a  hangmintázatok az érzékszerveinken keresztül visszahatva mind értelmileg, mind érzelmileg emlékeztetnek bennünket örök lelki természetünkre.